És véget ért az utolsó előtti hetem! Modern kor, Apa vágja helyettem a centit (ő még volt katona).

Tegnap meghívott a főnök vacsorázni. Ilyenkor mindig francia étel és bor kerül az asztalra, a főétel után pedig sajthegyeket mozgattunk meg. Nagyon jót beszélgettünk, szóesett a cégvezetés (human resource management) nehézségeiről, meg ehhez hasonló témákról, amik mostanában izgatnak. Közben, mint mindenkit, őket is módszeresen, visszatérő témaként hívom Magyarországra. Lássák a mi körülményeinket, ismerjenek minket!

Programdús hétvégének nézek elébe, most irány Firenze (találkozom Eszterbauer Jánosékkal), utána Montalcino (Brunello beszerzés), holnap lehet, hogy lovagolni megyek (first time in life).

PS: Köszi a reblogot Cvikli, ahoy budapesti tumbász-society!